Två skördar från en växt

Två skördar från en växt

Első rész / Bevezető

Most tehát, 2 hónap virágzás, és az elő-növekedés időszaka után, kétkezi munkád gyümölcseként, szert tehettél végre néhány szép darab kendergubára. De itt a móka nem áll ám meg! A fű mellé, amink már van, készíthetünk még vizes hasist, vagy “skuff”-ot (szkaff) is, kivonatva ezeket a leszüretelt növény maradványaiból.

Mindkettő alapelve végtelenül egyszerű, és eredményes. Röviden, és tömören: a szüretnek még közel sincs vége. A növény összes virágának mostanra már száradnia kellene, sőt, lehet, hogy tán a legkisebbek elég szárazak is már ahhoz, hogy egy kis teszteléshez is begyújthassuk őket. Még két hét van hátra addig, amig az összes buga úgy, ahogy száraznak fog bizonyulni, vagy érződni kívülről, de legbelül, a legtöbb rész még nem lesz teljesen az.

A nagyobb daraboknak még szükségük lehet egy kis időre. Hagyd őket, hogy lassan, egy sötét szobában (melyben van azért egy ventilátor is felszerelve, hogy a nedvesség, ami a bugákból felszabadul, el is tudjon oszolni) száradjanak tovább.

Ahogy az összes virág szára, még a legnagyobbaké is, egyszerűen eltörhetőnek bizonyul, egybe is rámolhatjuk az egészet, előkészítve azokat a további érésre, hogy mind a cannabis íze, mind szaga, igazán kiteljesedhessen. Nincs igazán ok az aggodalomra, ha a füvednek még mindig kicsit “friss” növény szaga van az első pár hétben; néhány változatnak kicsivel több időre van szüksége, hogy olyan tipikus, és jellegzetes kenderszaga legyen.

Második rész / Skuff

Mindeközben mostanra már felhalmozódhatott egy jelentős mértékű adag “levélszemét” és nyesedék is, mindez jól ki kell legyen szárítva. A termesztett fajtától (és annak leveleinek számától) függően, nagyjából ugyanannyi levélszeméttel kéne rendelkezned, mint amennyi a leszüretelt gubák súlya, összesen. Másképp fogalmazva, kb. 500 gramm kiszáradt cannabis virágzat, a növényről szedve, nagyjából ugyanúgy, 500 gramm nyesedéket eredményez. Ez, nyilvánvalóan, ugyan eme logika alapján, sokkal több lemetszett levelet jelent a több levelűeknél, mint ha olyan kender-variánsod van, ami kevesebb levelet fejleszt a virágok környékén, mert akkor meg, egyértelműen, nem lesz olyan sok.

Csak azokat a leveleket gyűjtjük be, amiken nyilvánvalóan van THC, ezek általában azok a levelek, amik a gubákat körbeveszik. Azokat, a nagyobb leveleket is használjuk, amiken biztosan van THC. A többi, THC-mentes levelet nyugodtan kidobhatjuk. Ez egyébként, általában már a metszésnél megtörténik, először, ugyebár, a nagyobb leveleket vesszük le, és aztán szépen, precízen le-lecsippentünk a bugák mentén. Így, érdemes két levélkupacot tartanod a metszés folyamán.

 

Az egyik kupacban legyenek a nagy, THC-mentes levelek, míg a másikban, a THC-ban gazdagok. Nincs sok értelme a két levélfajta összekeverésének, mivel ezzel sokat veszíthetünk a hasis minőségéből. Ezáltal az tele lenne rengeteg felesleges szennyeződéssel, ami a THC-t nem tartalmazó levelekből maradna hátra. Nagyon fontos, hogy a leveleket hagyjuk teljesen megszáradni. Ez általában tovább tart, mint maga, a virág száradása. Ha csak “száraz”, az még nem elég; a levél teljes anyagának ki kell száradnia, legalább annyira, hogy mikor az ujjaid közé csippented és megdörzsölöd, az csak összemorzsolódik, és darabjaira esik.

A szárazabb, mindenképp, a jobb is, és ezáltal, mindenképp több hasisra is számíthatsz a levélszemetedtől. Ha a levelek nem száradtak volna meg eléggé, a THC-kristályoknak is sokkal inkább esett volna nehezükre leválni a levél anyagáról. Ez akkor történik, ha nyiradék levelek száraznak tűnnek ugyan, de megdörzsölve nem morzsolódnak. Ilyen állapotukban szinte semennyi THC-kristály sem gyűjthető be a levelekről. A mi célunk viszont, hogy a lehető legtöbb THC-kristályt megszerezve, azokat egy szép darab hasisgolyóvá formázzuk. Az az aranysárga por, ami a virágokon is van, meglehetősen más hatást vált ki, ha tisztán szívják, és sokan, akik szívnak, jobban szeretik a hasis édes, “high” állapotát, mint a belassult betépettség érzetét maga, a virág elszívása után.

 

Kinek a pap, kinek a papné. Bizonyosan tapasztalhatod, ha egy jól kiszárított fűből tekersz spanglit, vastagon lepi be az ujjaidat majd ez a ragadós, aranysárga por. Na, ezek pontosan azok a kristályok, amikről beszéltem neked. A szép dolog a hasiskészítésben, hogy a normál, leszüretelt cannabis gubáidhoz hozzájárul még egy nagy adag hasis is, ugyanabból a szüretből. Szóval, ha tegyük fel, van 500 gramm füved, és mondjuk 600 gramm levélszemét félretéve, abból még kb. 60 gramm hasisra is számíthatsz.

A 10% hozam, egy jó számítási mód, ha jól kiszáradt nyesedéket használsz. Természetesen, itt is alkalmazható, hogy ha a levélszemét minősége jobb, annál több kristályt találhatsz rajta, és a hozam is nagyobb lesz. Tehát, ha mondjuk egy magas THC-tartalmú, igazi fehér, vagy más, hasonló fajtájút termesztesz, értelemszerűen nagyobb adag hasist fogsz majd tudni előállítani. Általában, benti termesztésnél, egy kicsivel több, mint 10% százalékot el lehet érni, de tudunk pár olyan kertészről is, akik 16%-ot, vagy még többet is elértek, jó minőségű levelek felhasználásával.

A szabad ég alatti termesztésnél ez sokkal kevesebb lesz, különösen, ha az őszi időjárás nem megfelelő, ami csökkentheti a levelek THC-fejlesztését, és 10% alatti hozamot fog majd produkálni. Épp ezért fontos, hogy ne is tedd ki magad több stressznek, azzal, hogy összekevered a 400 gramm gazdag THC-tartalmú levelet, a 200 gramm nagyobb levéllel, annak reményében, hogy ez akkor 600 gramm, jó minőségű levél alapanyag lesz, mert nincs sok értelme. Így is csak 400 gramm hasznos levél-nyesedéked marad.

Az összekeverés alatt, itt azt értem, hogy a THC-ban gazdag, óvatosan lenyesett leveleket a nagy, THC-szegény levelekhez adjuk. Nyilván, ez már elég jó, hogy legyen szó egy jobb, vagy egy rosszabb virágszüretről, egy szép darab hasisra azért még mindenképp számíthatsz. Ez mindig jól jön, ha mondjuk nem volt olyan jó a termés, amibe nem is igazán érdemes energiát fektetni, ami sajnos, a kinti termesztésnél bizony, előfordulhat. De akkor legalább az egészet megcsinálhatod hasisnak.

Harmadik rész / Megtermékenyítés

A hasiskészítés alapelve igen egyszerű, ezt a THC-kristályok felszabadításával tudjuk elérni. Ennek elérésére is van pár módszer. Vehetsz egy szitát például, amin szétteríted az összes levéldarabkád, aztán azokat rázod, vagy pedig a szitát gépileg vibráltatod, mozgatod valahogy.

A szita, amit használsz, elég aprószemű kell, hogy legyen ahhoz, hogy a leveleket fenntartsa, de a kristályok keresztül hulljanak rajta. Vannak erre szakosodott hasiskészítő készülékek, melybe csak egy kis mennyiségű levelet kell tenned, és aztán azt ráznod a kezeiddel.

A legújabb morzsolók, például, ugyanazzal az elvvel működnek, mint maga, a hasis készítése. Ezek a morzsolók már magukba foglalnak egy kisebb szitát is, ami segítségével a THC kristályok egy alsó, külön tárolóban összegyűjthetőek, míg a fű keveset veszít az erejéből. El fogsz ámulni attól az adag hasis-portól, amit összegyűjtesz, vagy adott esetben elpazarolsz, ha egy normál morzsolót, vagy a kezeidet használod aprításkor. De ha egy nagyobb adag levelet szeretnél feldolgozni, akkor egy polinátorra lesz szükséged. A polinátor egy olyan gép, ami egy forgódobos szitát használ, hogy a kristályokat szétválassza a levelektől.

 

Csak berakod a levélszemeted a dobba, és a motor meg körbeforgatja. A leveleket fel-le rázza és össze-vissza dobálja a gép, amíg ezzel a THC-kristályokat szét nem választja a levél felszínétől. Egy kis idő, kb. 30-40 perc múlva, megállíthatjuk a polinátort, és kikaparhatjuk a hasisport egy kupacba, amiből aztán, összenyomva a polleneket, hasist fogunk formálni (hogy ezután azt aztán tovább, legalább egy évig hagyjuk érni).

Ezt az összepréselt port nevezzük skuff-nak. A pollen összenyomásának oka valójában az ízek, és illatok fokozása. Könnyebb, ugyanakkor az is, hogy jointot tekerjünk belőle, és sokkal egyszerűbben szállítható . Egy összepréselt hasis-kockát sokkal kevésbé bajos megosztani valakivel, mint egy nagy kupac, ragacsos port. Minél jobb minőségű a hasis, annál kevesebbet kell nyomkodni rajta, hogy összeálljon. Rosszabb minőségű csokinál viszont, még egy présre is szükséged lehet, hogy nagyobb erejű nyomást gyakorolj a kristályokra, amik már annyira szennyezetté váltak a növényi anyagoktól, amik bele lettek keverve, hogy problémájuk lenne az összeragadással.

Amennyire fontos, hogy az anyag amivel dolgozni fogsz, elég száraz legyen, annyira lényeges azt is megfontolni, hogy a leveleket és nyesedékeket egy éjszakára a fagyasztóba tegyed, különösen akkor, ha a később a polinátor használatát tervezed. Az extrém hideg elősegíti a kristályok könnyebb lecsatolódását a levélről. Legjobb forgatókönyv az lenne valószínűleg, ha a hasiskészítés teljes műveletét egy ilyen ember magasságú fagyasztó-, vagy hűtőkamrában tudnád véghezvinni, ahol folyton hideg lenne a hőmérséklet. Ettől lenne a végeredmény igazán szuper, de sajnos nem sok mindegyikünknek van ilyesmi kéznél. De ha ismersz valakit, aki tud egy ilyen berendezést készíteni neked, akkor egy ilyen beszerzése igazán megéri majd a fáradtságot.

Szinte minden esetben csodaként hat, ha megfigyelhetjük, hogy milyen sok hasisport lehet csak egy kisebb kupac levélből kivonni. A levelek jó minőségét figyelembe véve, nem muszáj a bugáidat megtermékenyíttetned, de persze, ha igazán nagy hasis-imádó vagy, és valahogy nem annyira akaródzik számodra, hogy tisztán a virágokat szívd, akkor csak rajta, poroztasd be az egészet. Csak akkor menj biztosra, és tördeld meg kissé azokat a gubákat, hogy a kristályok minden egyes sarokból ki tudjanak hullani.

Ez jelentősen megnöveli a hasis-hozamot. De figyelj oda, hogy ne hagyj a virágaidban ágakat (vagy csak a nagyon kicsiket), amik megrongálhatják a szitát. Kicsit több egy szimpla idegeskedésnél, ha eltörik, mivel egy új szita azért elég sokba kerül. Viszont egy polinátor gép, vagy valami, ahhoz hasonló masina nem fáj többe, mint 300-500 euró, és ez egy olyan befektetés, ami már azonnal, az első szüretnél, és hasiskészítésnél, megtérül. Ugyanakkor évekig jól működik, minden különösebb probléma nélkül.

Az egyetlen előfeltétel, amit érdemes megfontolni, mielőtt egyből ilyen felszerelésen kezdünk gondolkodni, hogy pár havonta legyen elég levélhulladékunk, amivel dolgozhatunk. Nincs túl sok értelme egy saját polinátor beszerzésének, ha nincs elég sok nyesett leveled, és a polinátor végül is több időt tölt majd el a szekrényedben, mint munkában.

Negyedik rész / Vizes hasis

Az utóbbi évek egyik legújabb módja a hasiskészítésnek, a vizes hasis módszer. Ez is ugyanolyan szabályok szerint működik, mint amit a pollenek lerázásánál alkalmaztunk, de itt jéghideg vizzel “köpüljük” a kristályokat, amíg azok a kristályok, és a levelek szét nem válnak egymástól. A vizes hasis készítése, valamilyen értelemben, egy inkább munkaigényes procedúra, mint a sima hasis összegyúrása, viszont a végeredmény valami egészen különleges. Például, itt nem lehet csak úgy belevágni az egészet egy forgódobba, mert ennél jóval több levélhulladékot kell majd felhasználnod.

Kell, először is, egy kb. 20 literes vödör, amibe belelógatunk egy különleges szitazsákot. A vizes hasis munkaeszközei tehát e vödörrel együtt 2, vagy több zsák, amik szita-szerű, lyukacsos anyagúak. Mindegyik szitának, más értelme van, az egyik továbbengedi a kristályokat, a másik elkapja őket, és nem engedi tovább. Több ilyen szitazsákkal még a különböző méretű kristályok is elkaphatóak, külön-külön. Tehát egy zsák teli kristály helyett különböző minőségű kristályokat kapsz, több zsákra szétosztva.

 

Mivel ahány zsákunk, annyiféle kristályunk van, ezért a vizes hasis hatása, és íze végül eltérő lesz. Tehát a zsákokat elrendeztük a vödörben: a legalacsonyabban lévő zsák fogja a kristályokat nekünk elkapni, és már csak a vizet átengedni. A fölé jön az összes zsák, amit szitának használunk, és ami a levélnyesedék egy részét, és a kristályokat fogja fenntartani, egy bizonyos méretig. Először, a vödröt töltsük meg jéghideg vízzel (valóságban* olyan 3 fok körül). Igazából, minél hidegebb, annál jobb, mivel akkor a kristályok sokkal egyszerűbben “esnek” le.

Ha egy konyhai robotgéppel, mixerrel keverjük, és verjük fel a vödörben levélhulladékot, az még jobban elősegíti majd a kristályok leválását. De ne használd a mixert* teljes sebességgel, mert nem azért csináljuk, hogy a leveleket péppé dolgozzuk. Ez számunkra csak azzal végződhet, hogy egy sokkal rosszabb minőségű cuccot kapunk a végére. Még egyszer, a tanácsom, hogy hagyjuk állni a levélszemetünket egy éjszakára a mélyhűtőben. Ha a hőmérséklet nem elég alacsony a vödörben, adhatsz még hozzá jégkockákat is. Ezt viszont csak akkor érdemes, ha nincs olyan víz hűtő berendezés a csapjaidon, ami általában mindig olyan vizet ad, ami általában elég hideg ahhoz, hogy további jégkockák hozzáadása nem szükséges.

 

Amit még szintén megtehetsz, kb. egy órával azelőtt, hogy elkezdenéd a vizes hasis gyártását, hogy beteszel egy pár, 1-2 literes palackot a fagyasztódba. Mire aztán szükséged lenne rá, a víz teljesen jéghideg lesz, tökéletes a minőségi vizes hasis készítéshez. Figyelj oda, hogy ne hagyd őket a mélyhűtőben túl sokat, különben a tartalmuk megfagy, ami nem túl jó számodra. Vagyis, gondolom, azt is lehet, hogy szétvágod a PET-palackokat, és csak a fagyott jégblokkot használod a jéghideg víz helyett. A legegyszerűbb, teljes káosz nélküli módja a vizes hasis készítésének, ha a konyhai robotgépet be tudsz programozni arra, hogy kb. 20 percig be legyen kapcsolva, majd leáll 5 percre, mielőtt elkezdi az újabb, 20 perces ciklust. És ezt, egy olyan másfél óráig csinálni.

Fontos, hogy jól lebiztosítsuk a mixert, de nem csak jól, hanem igazán, tehát az nem fog tudni elszabadulni, és tönkretenni nekünk az egész műveletet (a zsákokkal együtt). Ha erről megbizonyosodtál, és minden rendben, akkor viszont tényleg nincs sok értelme, hogy ott ülj, és nézd a robotgépet, vagy hogy ki, vagy be kapcsolgasd. Semmiképp se használd a gép éles szélű, pépesítő fejét, mivel - megismétlem: nem az a terv, hogy marijuana levél turmixot készítsünk. Egyszerűen annyi a feladat, hogy könnyeden mozgassuk őket a jéghideg vízben, eléggé ahhoz, hogy a THC kristályok szétváljanak a levéltől. Egyszerű megfigyelni, hogy jön-e még a növényekből valami, vagy nem.

Kb. mikor a víz kezd egy kicsit arany-barna-sárga színekre váltani, akkor biztos lehetsz benne, hogy az a víz már bővelkedik a kristályokban. Mivel ez egy vízzel készült kivonat, az itteni hasiskészítésnél, sokkal kevesebb szennyeződés rakódik le a végtermékben, ami a csoki erős minőségét jelenti, mivel színtiszta anyagot kaptunk.

A vizes hasis, ugyanakkor, teljesen más, hatását és erejét tekintve is, mint a normál hasis.

Ez egy olyan valami, amit neked is ki kell próbálnod ahhoz, hogy ezt igazán értékelni tudd. A vizes hasis annyira erős tud lenni, ami gyakran túl sok lehet azoknak, akik általában nem szívnak. Nem minden kender fajta megfelelő azonban a vizes hasis készítéshez: néhány variáns útközben elveszíti az ízét. Ezért is jó, ha kicsit úgy is viselkedünk, mint egy borkóstoló, hogy úgy mondjam, ki kell próbálnunk mindkét módszert, mikor egy új fajtát termesztesz, szóval így kizárhatod, a legrosszabbtól kezdve, a legjobbig, melyik a megfelelő metódus ennél, a kiválasztott fajtánál. Már maga hasiskészítés egy élmény, és a pillanat, mikor először halászod ki, és pillantod meg az utolsó zsákot a vödörből, egy varázslatos élmény, ahogy, mielőtt kinyitnád, fel, és le rázogatod, benne pedig ott nyugszik majd egy szép kis kupacban a sok, sárga kristály.

A vizes hasis készítésre is igaz, hogy a lehető legszárazabb levél-alapanyagokból kell dolgozni, hogy a lehető legjobb kristályszüreted lehessen. Másrészről, a minőség kissé alacsonyabb lesz. Az igazi előny a vizes hasis készítésnél, hogy használhatsz friss, szárítatlan nyesedéket is. A hozam kissé kevesebb lesz, ha friss leveleket használsz, de amire számíthatsz, az prémium minőségű, mivel sokkal kevesebb szennyeződés kerül bele, mint a száraz levelek használatának esetében.

Ötödik rész / Bubbleator

Az ember, elsősorban, egy szórakozásra termett lény, és az egyik nagy hátránya a “dolgozzunk a jéggel”-t rutinosan (ha lehet ennek nevezni) csinálni, hogy gyakran nehéz a mixert biztonságosan rögzíteni. Tehát nem tudod csak hirtelen elhatározni, hogy “ó, azt hiszem, ma van kedvem egy kis vizes hasist csinálni”, mert előbb mindenképp találnod kell magadnak egy, a feladathoz alkalmas, és biztonságosan működő mixert. És ez azért elveheti néhány termesztő kedvét attól, hogy ilyen kiváló hasisfajtával még csak kísérletezzen is.

A cég, ami a Polinatort készíti, nemrégiben kifejlesztette, és piacra dobta a Bubbleatort, amit a vizes hasis egyszerű elkészítésére terveztek. A Bubbleator, funkcióját tekintve, egy robotgép, de úgy néz ki, mint egy kisebb mosógép. Csak tömd tele az egyik hatalmas szitazsákot a levélszemeteddel, amit aztán csak bele kell helyezned a Bubbleatorba, azt feltölteni jéghideg vízzel, és a forgó fogantyút 15 percre állítani, hogy az összekeverje az egészet.

A rendszer előnye, hogy nem kell többé valami megbízható háztartásbeli mixert keresgélned, és az egész folyamat sokkal kevesebb erőfeszítéssel, és rendetlenséggel fog járni. Csak hagyd, hogy a Bubbleator befejezze a munkát számodra, és a szűrőzsákjaidban ott maradnak neked a kívánt kristály-halmok. Úgy vélem, a Bubbleator rengeteg új termesztőt tud majd meggyőzni arról, hogy belevágjanak a vizes hasis készítésébe, ezúttal az idegesítő “Keresd a Robotgépet!” játékunk belefoglalása nélkül.

A Bubbleatort külön, és a ice-o-lator zsákokkal együtt is meg tudod venni. Az igazi hasis-őrültek egy évig hagyják a végterméket, hogy az addig is beérjen, mielőtt az elfogyasztása egyáltalán szóba kerülhetne. Mindenképp megéri a szüret legalább egy részét elraktározni. Ha ezt minden egyes évben meg tudod csinálni, akkor viszont, hamarosan egy jó nagy rakás hasis lesz majd betartalékolva nálad.

Cart

Inkluderade GRATIS produkter

No products

Shipping € 0.00
Total € 0.00

Check out

Categories